Any és Amira élete

 

Új nap, új otthon. Csodás.150km-re vagyok a kedvenc lovardámtól, az ottani barátaimtól és a kedvenc lovamtól, Somtól. Lehet hogy itt az isten háta mögött nem is látok lovat. Amíg anyuék elmentek a kisöcsémmel lovardát keresni a közelben, addig rám bízták a pakolást. Erősködtem hogy had menjek el, de nem engedte. Azt mondta meglepetés lesz. Ki érti a szülőket?

Duzzogva bevonultam az újdonsült szobámba, és pakolászni kezdtem. Fél óra múlva haza is értek, anyu nagyon izgatottnak látszott:

-Képzeld, találtunk egy neked való helyet! - közölte kissé elhadarva.

-És milyen?

-Régies, de minden van ami kell.

-Hogy találtátok meg ilyen gyorsan? - kérdeztem izgatottan.

-Egy kedves öreg néni segített - és már rohant is a konyhába mert apu egy kicsit elégette a sülthúst.

Hurrá! Legalább lovak közt tölthetem a nyarat.

-Holnap már meg is nézheted a lovardát - kiabált ás anyu a konyhából a nappaliba.

Végre este lett, a vacsora után megbeszéltük a  a ma történteket, és elmehettünk aludni. Furcsa érzés volt a nem megszokott helyen feküdni, de már alig vártam a holnapot.

Reggel felvettem a lovaglós cuccaimat, és egy gyors mosakodás után már útra kész voltam. De anyu kissé elszomorított:

-Majd ebéd után megyünk, délelőtt még nagyon sok dolgunk van.

Vehettem le a ruháimat, és átöltöztem otthoniba. Ebédelni délben szoktunk, de addig még rengeteg idő volt. Szinte másodpercenként néztem az órára, hogy mikor lesz dél, de a mutató valamiért nem akart mozdulni. Szerencsére a kisöcsémmel való veszekedés elvett fél órát a várakozási időből.

-Any, amíg én felakasztom a képeket, addig te felraknád a könyveket a könyvespolcra? - sürgetett apu.

Ezzel is elment egy óra mire abc sorrendbe raktam a halom könyvet, de már nagyon vártam hogy láthassam a lovardát. A hosszas pakolás közepette anyu felkiáltott:

-Kész az ebéd!

Csakugyan dél volt. Pár másodperc alatt a ottermettem az asztalnál. Mire mindenki leült, én már merőkanállal a kezemben vártam a levest. Szinte villám gyorsasággal ettem meg amit anyu elém rakott, ha finom volt, ha nem. Rám is szóltak hogy azért megfulladni nem kell. Sürgettem a társaságot, hogy siessenek, de szerencsémre anyu megengedte hogy elmenjek felöltözni. Rekord idő alatt vettel fel, és pakoltam el a lovagló felszerelésem. Anyu is átöltözött, és már indulhattunk is. Eddig észre se vettem, de festői a táj errefelé. Pár perc múlva meg is érkeztünk. Remegve szálltam ki a kocsiból, már nagyon izgultam. Egy kedves fiatal lány fogadott bennünket és elmesélte hogyan zajlanak itt a dolgok.

Kérdezte hogy tudok lovagolni, hol lovagoltam stb... Aztán körbe vezetett minket a lovardában.

-Rendben, ha szeretnéd akár el is kezdhetjük a lovagló órát.

Anyu csak legyintett és kíváncsian figyelte az eseményeket.

-Először is lovat választunk neked - mondta az oktató.

Itt megállt bennem az ütő. Egy lovat nekem, amin csak én ülök? Azt hittem ilyen csak a filmekben van. Kellemeset csalódtam.

Mutatott három lovat ami a képességeimhez illik, közülük kellett választanom. Egyik szebb volt mint a másik, de az egyik nagyon megfogott. Egy eddzett, kissé beteges pej Hannoveri. Amirának hívták.

-Azt hiszem őt választom - mutattam a szénában fekvő lóra.

-Rendben, de óvatosan, mert Amira előszeretettel rakoncátlankodik. Ha esetleg nem szeretnéd, lecserélhetjük. Nem sok ember tud megülni nyugodtam a hátán - tanakodott Jenny az oktatató, és már hozta is a felszerelést.

Megijedtem a hír hallatán. Lehet hogy Amira rossz döntés volt? Nem mondhatom meg hogy berezeltem! Talán sikerül baleset nélkül megülnöm. 

-Szeretnéd a pályáig vezetni? - kérdezte Jenny

-Igen - vágtam rá azonnal.

Kedves kancának tűnt, nem volt vele semmi gond. A pálya szélén felnyergeltük Amirát és felültem rá. Hirtelen szédülni kezdtem, a szíven a torkomban dobogott, de tudtam hogy ha félbehagyom gyávának fognak nézni. Ezért összeszedtem minden erőmet és elindítottam a lovat. Csodás érzés volt újra nyeregben ülni, de tartottam Amirától.

-Érdekes, téged megkedvelt, nem ficánkol alattad. - csodálkozott Jenny

Ezután ügettem, majd vágtáztam. Nem történt semmi, nem dobott le, szót fogadott. Furcsa érzés fogott el. Nem is volt rossz döntés Amira. Szerintem összehangolódtunk. 

-Remek, ha akarsz, Amirával akár ugrathatsz is a jövőben.

De jó! Mindig is ugratni akartam!

-Még kik lovagolnak itt? -  kérdeztem érdeklődve.

-Holnap megismerheted őket ha jössz.

Hurrá! Új barátok! Remélem nem lesznek ellenszenvesek.

Amikor végeztünk mindennel, anyu elvitt vásárolni. A kocsiban gyorsan átöltöztem.

Miután haza értünk apu azonnal faggatni kezdett a mai napról. Részletesen elmeséltem mindent,a kisöcsém pedig irigykedve hallgatta a beszélgetést. Anyu ezt kiszúrta, és beígért neki egy játék autót. Szerintem jól sikerült az első napom, nem csalódtam a lovardában. Este, vacsora után beszélgettem a barátaimmal, és kikapcsoltam a laptopom. Izgatottan feküdtem le, alig tudtam becsukni a szemem. Szerencsére sikerült elaludnom és már a holnapról, az új barátokról, és persze Amiráról álmodoztam.